Cikkek / "Véget ért egy korszak, ideje továbblépni" - Liszi Attila interjú!


2017. május 15. @ 21:57


Hazánk legeredményesebb downhill versenyzőjéről, Liszi Attiláról keveset lehetett hallani az utóbbi időben. A pletykák szerint visszavonult és más sportágban bontogatja szárnyait. A többszörös magyar DH bajnokkal beszélgettünk!



A 2015-ös szezont nagyon jól sikerült. Remek eredményeket értél el külföldön. A tavalyi éved is Szlovák Kupa győzelemmel indult. Majd kicsit alább hagyott a lelkesedésed és a Világbajnokságot is kihagytad. Mi történt?


Az utóbbi években komolyodott a helyzet a munka területén, ennek következtében választanom kellett, DH vagy a munkám. Mivel nem a kerékpársportból szedem össze a kenyérre valót, így kérdés sem lehetett, hogy melyik irányba menjek. Napi 10 óra munka mellett sajnos már nem megy olyan jól a felkészülés a versenyekre, mint azelőtt, étrend, edzések, stb.. Ahhoz, hogy valaki eredményes sportoló legyen, véleményem szerint nagyon sok dolognak kell összeállnia egy egységgé és ez az utóbbi években annyira körülményessé vált, hogy már nem tudtam hozni a teljesítményt se a munkában, se a versenyzésben, se a magánéletemben, így hát tenni kellett valamit és most itt vagyunk. Idő közben aktuálissá vált leválni a szülőkről is, így épp költözés alatt vagyok, sajnos nem lehet mindent egyszerre csinálni.

Azt hallottuk, hogy visszavonulsz a versenyzéstől. Igaz a hír? Miért döntöttél így? Várható, hogy még visszatérsz a bringázáshoz?

Sajnos igaz a hír. Egyszerűen nem tudok így rajthoz állni. Tudom, hogy nem vagyok képes arra az eredményre, amit szeretnék elérni, küzdöttem hosszú éveken át, ennek szenteltem az egész gyerekkorom, majdnem egy évtizedet, el is értem sok-sok eredményt, köztük olyanokat is, amikről korábban csak álmodoztunk, vagy nevetgélve beszéltünk. Képzeletet felül múló élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodtam ez idő alatt, de az utóbbi időben már szinte csak egy helyben tipegtem, nem jutottam annyival előrébb, mint szerettem volna. Amikor elérsz egy bizonyos szintet, már nem akarsz azon alul teljesíteni, már pedig az utóbbi időben nem tudtam azt hozni, amit elvártam volna magamtól. Sajnálom, hogy ez végül ilyen „szomorú” véget ért. Talán egyszer visszatérek, ki tudja... Jelenleg nem érzem hiányát, bár néha jó lenne gurulni egyet a srácokkal!



A motorozásban bontogatod jelenleg a szárnyaid. Milyen szinten vagy? Szeretnél ebbe a sportban is profi szintre lépni itthon?

Két évvel ezelőtt vettem életem első krossz motorját, edzésnek szántam, amit a kerékpáron szerettem volna kamatoztatni. Sajnos akkoriban nem jutott sok idő rá és egy boka törés, szalag szakadás kombo is akadályozott a felkészülésekben. Tavaly már komolyabban is foglalkoztatott a dolog, elkezdtem edzésekre járni és meglepően gyorsan fejlődtem. Ez nagy részben a kerékpározásnak köszönhető. Részt vettem 1-2 versenyen is, ahol hamar kiderült, hogy a kondival lesz a legnagyobb baj, így tehát mentem és gyakoroltam amikor csak idő volt rá. Az idei évben eddig 5 versenyen voltam, amiből 2 bronz érem, egy 2. hely, és egy 5. hely életem első enduro-krossz versenyéről. A Gyálon rendezett versenyen megszereztem az első futam győzelmem, de sajnos a második futamba közbe szólt a technika ördöge, így fel kellett adnom a versenyt. Jelenleg amatőr kategóriába indulok, 3. osztály MX2 ha pontos akarok lenni. Nem titkolt vágyam, hogy szeretnék a közeljövőben amatőr bajnokságot nyerni, amihez úgy tűnik jó úton haladok, majd irány a magasabb osztály. Profi szintre szerintem már nem fogok eljutni, de nem is tervezem. Élvezem az egészet így ahogy van, nincsenek elvárások, akkor megyek amikor szeretnék, a magam ura vagyok ebben és nem kérdőjelezhet meg senki. Remek baráti körre tettem szert, akikkel adott esetben jókat meccselünk egy edzés vagy verseny keretein belül. Lazán fogja fel mindenki, igazi hétvégi kikapcsolódás mindannyiunk számára.



Rengeteg verseny, rengeteg kupa és érem, magyar bajnoki trikók



A hazai downhill sportban nem volt még ennyire eredményes versenyző, mint Te. Melyik volt az eddigi legkedvesebb emléked? Mi motivált? Elégedett vagy a ”pályafutásoddal”?

Köszönöm szépen az elismerő szavakat. Az első Szlovák kupás győzelmem Jasnán, majd ugyan ezen a pályán, mikor 12 másodperccel voltam gyorsabb a 2. helyezettnél, de egyik győzelmemnek sem örültem annyira, mint a Top 80-as Világkupa kvalifikációmnak Leogang-ba,  sosem felejtem el :) Így utólag a motiváció fogalma már teljesen más bennem, Sam Hill mindenképp hatalmas húzó erő volt számomra, meg voltam őrülve érte, olyan akartam lenni mint ő. Egyszerűen csak mentem előre és mindig többet és többet akartam, mert képes voltam rá és meg tudtam csinálni.  Mindent összevetve elégedett vagyok, nagyszerű eredmények születtek és sikerült magasra tenni a lécet.



Milyen esélyekkel indul egy tehetséges magyar rider? Elképzelhető, hogy bekerül egy külföldi csapathoz, vagy ez csak egy szép álom?

Mint korábban említettem, sok mindennek kell összeállnia, hogy valaki eredményes legyen. Első sorban kell egy tehetséges rider iszonyat akarat erővel és elszántsággal, aki nem kerüli a kemény munkát és nem fél összekoszolni magát. A többi úgy gondolom a háttér munka része, ami legalább annyira kimerítő, mint a rider felkészülése egy versenyszezonra. Minden csak álom, addig amíg meg nem valósul. Én úgy gondolom semmi sem lehetetlen. Rengeteg lépcsőt lehet és kell is megmásznia annak, aki komoly eredményeket szeretne elérni, a kérdés csak az, hogy maga a rider és a háttére melyik lépcsőig jut el közös erővel.  Egyik a másik nélkül nem fog működni. Ez csapatmunka!

Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek, aki bármilyen formában segített, vagy biztatott, szurkolt nekem. Köszönöm a Limit Racing Team támogatását és leginkább Gács Péter kitartó és kemény munkáját. Nagyszerű dolgok születtek az elmúlt 9 évben. Nincs okunk panaszra, csak véget ért egy korszak, ideje továbblépni.

Standmag:
Köszönjük szépen a sok szép eredményt, amellyel a magyar downhill sport történelmét gazdagítottad a utóbbi években. Sok sikert kivánunk a jövőre nézve!



fotók: Szász Norbert/Standmag.hu





Hirdetésfelvétel
Impresszum
Facebook logó