Az igaz hogy minden egyes biciklizésnek van egy sajátos története de ez ugyan úgy igaz a pályákra,trailsekre is hogy honnan 
kezdődött az egész,hová fejlődött és hogy miként látszik a riderek gondolkodása illetve stílusa.Hát itt a mi történetünk. Kezdeném
azzal hogy körülbelül két és fél éve kezdtük el ásni egy jó barátommal Léránt Norberttel az akkor meg 4x és asztalos ugratóként 
üzemelő placcot.Az akkori társaság már kikopott,eltűnt ebből a sokak számára csak hobbiból,de legtöbbünknek -a jól ismert és 
gyakran használt- élet stilusból.Így hát elhatároztuk hogy csinálunk egy dirt pályát.Viszonylag sokáig tartott mire a teljes placcot 
átalakítottuk és a 4 ugratóból álló sort felhúztuk.Hozzá tenném hogy az egész folyamat kézzel történt.Nem használtunk mást 
mint ásót és lapátot,csodákra képesek igaz?Ahogy fejlődtünk és egyre nagyobbat ugrottunk úgy a az ugratok nagysága is arányosan
nőtt,mindig csak egy kicsit nagyobbra,aztán még egy kicsit...Majd 2009 nyarán jutottunk arra hogy nem elég ez az egy sor és kell 
még egy, ami már alapjából méretesebb.Így hát megint ásással teltek a napjaink,viszonylag gyorsabban haladtunk vele a már 
megszerzett tapasztalatok miatt de mérete miatt még több időbe telt,főleg hogy ismét ketten csináltuk.Voltak olyan időszakok,
hogy 2-3hétig csak dobáltuk a földet és ugratni már nem is maradt időnk vagy energiánk.Igazából semmi baj ezzel mert szeretünk
ásni,új dolgokat kitalálni csak sokan nem tudják hogy nem maguktól kelnek ki ezek a föld dombok, hogy a pálya építőinek mennyi
munkájuk és idejük van benne.Manapság már szinte mindenki tud ugratni de megfogni egy lapátot az már nem megy olyan könnyen.És
ez a probléma hogy mindenki a másiktól várja majd a csodát hogy megcsinálja a dolgokat.Pedig sokkal jobban tisztelné és becsülné
a saját illetve más pályáját hogy ha ennyi munkát,időt szánna rá.A mai napig ketten csináljuk és sokkal jobban megbecsüljük.Számtalanszor
volt olyan hogy egy eső után megyek ki a pályára kicsit rendbe tenni az íveket érkezőket és Norbi már kint ügyködött valamin,össze
néztünk,elmosolyodtunk és estig dobáltuk a földet,sztorizgatások mellet...jó az ilyen! :)





Fontosnak tartjuk azt is hogy ne csak az ugrok legyenek patentek hanem hogy egy kicsit a környezetét is gondozzuk.Gondolok itt fű vágásra, 
viz elvezető árkokra,vizgyüjtő csatornára-hordóra és így tovább...Így 2011 késő tavaszára,kora nyarára elkészültünk végleg a tervezett dolgokkal.
Jelenleg 2 line van,egy kisebb és egy nagyobb.Mindegyik 4-4 ugratóból áll majd a  végén egy negyed ív található.Biztos vagyok benne hogy idővel
majd ki fogunk találni új dolgokat,bővülni fog valamivel,de egyenlőre elég ezt is gondozni és persze biciklizni is kell sokat! Későbbiekben majd
szeretnénk több jamet akár versenyt is tartani vagy csak egy kiadós barátokkal teli ugratást!

Köszöni szépen a figyelmet mindenkitől a paksi krú!

Léránt Norbert
Streicher Henrik